Számos tanácsadó vagy tréner dolgozik vitathatatlanul nagy tapasztalattal és tudással úgy, hogy névjegyükben szerepel a „coach” szó (is). Az említett, két támogató jellegű szakmától a coach tevékenysége alapjaiban eltér. Lássuk az eltéréseket.

A coach különbözik a trénertől, mert a coaching folyamat teljesen személyre szabott, és speciálisan az adott helyzethez igazodik.

Különbözik a tanácsadótól, mert a folyamat során az ügyfél a saját erőforrásaiban rejlő lehetőségeket fedezi fel, tudatosítja, aknázza ki. Ő maga jut el a szükséges tudáshoz. A coach támogató módszere olyan készségek fejlesztésére, viselkedésminták adaptálására ad lehetőséget, amelyeket az ügyfél a későbbiekben – munkájában, magánéletében vagy akár mindkettőben – valóban használni tud majd, és erre önállóan, a coach további segítsége nélkül is képessé válik.

A coach nem mentor, mivel a mentor a saját, az adott szakterületen szerzett tudását adja át, míg a coach segítségével az ügyfél saját megoldásait találhatja meg. A coachingot egyedivé az ügyfél teszi, hiszen a folyamatban ő dolgozik, s gondolatait, személyiségét, egyéni látásmódját és saját elköteleződéseit hozza magával. Az egyéni megoldások teszik lehetővé, hogy azok jól működjenek. A coaching ezzel ténylegesen hozzájárul a jövőbeni sikerekhez is, nemcsak az aktuális célkitűzések eléréséhez.

Végül a coach különbözik a pszichoterapeutától, mivel nem a múltbeli problémákat elemzi, hanem a jövőbeli eredmények elérésére törekszik. Jövő orientált; nem a múltbeli hibákra, hanem a jövőbeni lehetőségekre épít.

Végül, de nem utolsó sorban, egy jó coach egyéni felelősségvállalásra ösztönöz. Arra sarkall, hogy saját helyzetünket, lehetőségeinket felismerve döntsünk és vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért. Mert mindenki a saját maga életének a legnagyobb szakértője. A folyamat során a coachee által (vissza)szerzett kontroll élmény a sikeres coaching egyik nélkülözhetetlen alapköve.

A coachnak mindezek mellett szükséges megteremtenie azt a biztonságos, elfogadó környezetet, ahol ő maga egyfajta katalizátorként működik a megoldásra irányuló folyamatban.

Odafigyeléssel, kérdésekkel, időnként tesztekkel, feladatokkal és a coach-eszköztár egyéb elemeivel támogatja az ügyfél előrelépését. Stabil szakmai, érzelmi és emberi hátterével pedig egyértelműen hozzájárul az ügyfél belső munkájának sikeréhez.

Ami különösen szimpatikussá teszi a coachingot, és a jó coachot, az a nagyon pozitív „jóból még jobbat”,  „jóból még többet” szemlélet, ami alapvetően jellemző rá.

Apropó, pozitív hozzáállás…

Itt említeném meg Zimbardo és Boyd, Időparadoxon című könyvét, melyben a szerzőpáros „múltpozitív”, „jelenhedonista”, és „jövőorientált” hozzáállásra ösztönöz bennünket. Ideális időperspektívákat összefoglaló elméletük szerint:

„A jövőorientáció szárnyakat,

 a múltpozitív gyökereket,

 a jelenhedonizmus pedig energiát ad.”

Az időperspektívákról bővebben; következő bejegyzésemben olvashattok.