"Az vagy, amire gondolsz", adta címül Zig Ziglar, lelkesítő történeteket magába foglaló könyvének. Emellett számos írást, cikket olvashatunk más szerzőktől is, melyek szembesítenek a megállapítással, mi szerint szavainknak, gondolatainknak teremtő ereje van.

Nem nehéz bizonyítani ezt a bölcsességet, vegyük csak azt a mindennapi példát, amikor megszületik egy gondolat a fejünkben, amelyet kimondunk valakinek, vagy teszünk valamit a kitaláltaknak megfelelően. Ennek hatása lesz a fogadó félre, illetve külvilágunkra. A másik fél, környezetünk reagálni fog az általunk kimondott szavakra, elvégzett tettekre. Ez a reakció visszahat ránk; hatása van érzelmeinkre, hangulatunkra. Gondolatokat, tetteket szül, melyeknek újabb következményei lesznek életünkre.

Jó hír, hogy gondolatainkat mi irányítjuk, teljes mértékben mi vagyunk azokért a felelősek. így  kimondhatjuk, hogy gondolataink minősége, és kontrollálása vitathatatlanul meghatározza életünket. Például nem lesz tettre kész, bátor egy ember, amíg arra gondol, hogy fél, vagy hogyan találja meg a megoldást a problémájára az, aki a problémára összpontosít, nem pedig a megoldásra fókuszál.

Hogyan támogatja a a coach, hogy a probléma helyett a megoldás kapjon főszerepet?

Annak érdekében, hogy a coach segítse a coachee-t a probléma feloldásában, megoldások megtalálásában, a coach a kérdezés eszköztárát alkalmazza. Az elv a következő: ha a problémát egy fának képzeljük el, akkor egy pszichoterapeuta a fa gyökereit fogja vizsgálni. Ezzel szemben a coach a lefelé helyett felfelé néz - folytatva a metaforát -, azt kutatja a coachee-val, hogy honnan jön a remény tápláló fénye. Ehhez hasonló kérdésekben merül el a coachee-val: Megjelentek-e már a megoldás első rügyei? Hogyan lehetne a rügyek növekedését elősegíteni? Milyen tápszerrel tudná a rügyezést tovább serkenteni?

...vagy csavar egyet a kérdésen, és megkérdezi: Mit kellene tennie annak az érdekében, hogy a rügyek serkenését biztosan megakadályozza? (elmaradjon a vágyott megoldás) Az utóbbi kérdés paradox módszerrel a felszín alá kalauzol bennünket, és egyfajta fordított tükörként segít felismerni, és elkülöníteni  egymástól a kívánt, és nem kívánatos tetteket, magatartást.

A szokatlan, metaforikus kérdésekre adott válaszokkal, a válaszadó képes lesz eltávolodni a problémától, elmerülni a megoldásban, vizionálni a problémamentes állapotot, szabadjára ereszteni a fantáziát, csökkenteni a stressz szintet, kreatívan megtalálni a lehetséges válaszokat. Gondolatainak ráncba szedésével sikerül kicselezni, megkerülni az elakadás gátját, továbblépni a megoldáshoz vezető ösvényen.

A cél, hogy gondolataink irányítását magunkhoz ragadjuk.

Összpontosítsunk a lehetőségekre!

Tudatosítsuk magunkban, hogy gondolatainkért kizárólag mi magunk tartozunk felelősséggel, így életünk minőségét, milyenségét, a boldogságunkat, kizárólag Önmagunkon kérhetjük számon!

+Tipp:

Értékeljük át időnként, a dolgokhoz való hozzáállásunkat, személyes attitűdünket! Amikor problémába ütközünk, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy: A kialakult helyzet hány százalékban probléma, és hány százalékban lehetőség? Állítsuk be gondolatban a lehetőség mértékét egy szabályzón. Hova tekerjük most a szabályzó gombját? Mit tudunk tenni, hogy a lehetőség aránya 20%-kal magasabb értéket mutasson az eddiginél? Hány %-on kellene a lehetőségszabályzónak állnia ahhoz, hogy már ne problémaként gondoljunk a helyzetre, hanem tisztán lehetőségként? 

Ilyen, és ehhez hasonló kérdésekkel bombázzuk magunkat, és tereljük gondolatainkat a megoldások irányába. : )

Következő bejegyzésem témája, a megoldást célzó kérdések megfogalmazása. Problémára irányuló kérdéssel a problémát mélyítjük el, ha problémára kérdezünk rá, nem kaphatunk választ megoldásra.