Előző bejegyzésemben gondolatainkért való személyes felelősségünkön, gondolatink irányításán volt a fókusz. Ez a készség életünket meghatározó tényező, mely odafigyeléssel, tudatossággal könnyedén fejleszthető. Mai írásomban ezt a gondolatmenetet folytatva adok ismét rövid betekintést a coaching folyamatába, és vezetek fel néhány egyszerű, és szuperül működő kérdezési technikára vonatkozó ötletet, melyekben a következő post alkalmával lesz lehetősége az olvasónak elmélyülni.

Képzeljük el, hogy kapunk egy gigantikus doboznyi Lego játékot, számos formájú, és színű építőelemmel, majd megkérnek bennünket, hogy tetszőleges elemek felhasználásával építsünk egy házat. A ház legyen olyan formájú, színű, méretű, amilyennek mi elképzeljük. Vajon ha 10 különböző embert kérünk erre a feladatra, hányféle építmény születhet? Épülhet négyzet-, téglalap-, vagy L alapú, színes, egy- vagy többszínű, földszintes, emeletes, lapostetős, sátortetős, stb... és mindezek számtalan variációja. 

Az eredmény, amit magunknak építettünk, függ tudásunktól, tapasztalatainktól, környezetünktől, vágyainktól, készségeinktől; számos tudatos, és tudat alatti befolyásoló tényezőtől. Ahogyan a házat konstruáljuk, úgy alkotjuk meg, építjük fel saját valóságunkat is. Azt a saját, egyedi valóságot, melyet mint metaforikus házunkat, gondolataink színeznek, érzéseink szilárdítják falait. 

"Az, hogy az ember hogyan látja a világot, nem attól függ, hogy milyen a világ, hanem attól, hogy milyen ő maga."

A fenti idézet Martin Wehrle tollából származik. Wehrle a német nyelvterület egyik legnépszerűbb coach szakembere, karrier- és üzleti coach munkásságát a világ 12 országában (el)ismerik. Wehrle magát a coaching folyamatot úgy írja le, mint egy alapos rekonstrukciót, mely során a coachee és a coach együtt felmérik a "házat" - a coachee valóságát - átvizsgálva a gondolati építmény valamennyi pontját. Megnézik, vannak-e olyan ablakok, melyeken keresztül a dolgok új fényben pompáznának, vannak-e falak, melyek átszínezhetőek, helyiségek, melyek átrendezhetőek. A legtöbb esetben a változás öröme a felújításon túl mutat, a coachee elszántan bont falakat, vág bele "háza" új szobákkal történő bővítésébe.

A rekonstrukció során a coach nem határozza meg, nem befolyásolja, és nem manipulálja a coachee-t abban, hogy milyen legyen az épület; mely szobákat lenne szükséges átalakítani, mely falakat lebontani. A coach, a kliens tekintetét az építési gödörről, azaz a problémáról az építőanyagokra, vagyis az erőforrásaira irányítja.

Mint ahogy a festőnek az ecset, a coach-nak a kérdezés a legfőbb eszköze. A fantáziadús kérdések a coachee-t arra sarkallják, hogy a változásokat lelkesen, kreatívan, különböző színekben tervezze. 

A bevezetésben említettem, hogy tudatossággal lehetőségünk van gondolataink, valamint azok minőségének befolyásolására, és azon képességünknek a fejlesztésére, hogy magunk tudjuk kezünkbe venni az irányítást. Önmagunk coach-aként bátran tegyünk fel kérdéseket.

Tippek a kérdéseinkhez

1. Vegyük célba a megoldást a probléma helyett! A "Mit nem?" helyett a "Mit igen?" kérdést tegyük fel az adott helyzetre vonatkozóan!

2. Hangoljuk magunkat aktivitásra! Mi legyünk a cselekvő! Életünk filmjében is mi vagyunk a főszereplő. A főhős szerepét sem oszthatjuk másra, még akkor sem, ha legtöbb esetben sikert csak "mellékszereplőinkkel" karöltve érhetünk el.

3. Távolodjunk el a problémától! A kreatív, metaforikus megközelítés eltávolít bennünket a problémától. Ez a  távolabbi,meta-perspektivikus szemlélődés tágabb rálátást tesz lehetővé helyzetünkre, támogatva azt, hogy a megoldások spektruma is kiszélesedjen.